Sosem jelent jót, ha az
emberhez becsöngetnek hajnali kettőkor.
A 18 éves Alex Blackwell már az első csöngetésre
felébredt és ránézett az órára, hajnali 2:18 volt. Gyorsan az ablakához sietett
és nem tudta elképzelni, hogy ezen a nyirkos estén ki keresheti.
Egy halk párbeszédre lett figyelmes két idegen és a
házvezetőnő között
- Szép estét! Ez a Willow Street 259? – Kérdezte a két
úr.
- Igen ez, kit tetszenek keresni? – Válaszolt fáradtan Rebecca.
- Alex Blackwell-hez jöttünk.
Alex ennek hallatán kijött a
szobából és nagy meglepetésére két öltönyös fickót pillantott meg.
- Mit akarnak?! – Tért azonnal a tárgyra.
- Sajnos rossz hírt kell közölnünk – Kezdett bele az
egyik úr.
- Ian Blackwell az édesapja? – Kérdezte a másik úr.
- Igen – Válaszolt Alex halkan.
- Sajnos az édesapja autóbalesetet szenvedett és a kórházba
vezető úton életét veszette.
Alex hirtelen nem tudta hova tenni az információt.
Édesanyja már szülés után meghalt és apukája fogadta a családhoz Rebeccát aki segített
rendbe tartani a házat és vigyázott Alexre miközben ő távol volt. Hirtelen
lerogyott a földre és bámult ki a fejéből. Sajnos alig tudott valamit az
édesapjáról, mert hosszú időkre ment el dolgozni, és amikor otthon volt akkor
se mesélt neki semmit. Nagyon érdekesnek tartotta ezt a balesetet, mert tudta,
hogy Ian nagyon óvatosan vezet és még sosem volt balesete. Érezte, hogy valami
van a háttérben, mert a két úriember nem tűnt rendőrnek, inkább hasonlítottak
egy ügynökre. Drága öltöny, egyenes tartás, fegyelmezett beszéd.
- Mihez kezdünk most? – Kérdezte Rebecca
- Nem tudom, hátha hagyott valami levelet. – Válaszolt szomorúan
Alex.
Rebecca hirtelen elkezdte feltúrni a lakást, de Alex
gyorsan rászólt, hogy hagyja abba és feküdjenek le majd reggel megkeresik.
Ha érdekel a folytatás szavazz jobb oldalt, hogy hogy
alakuljon a történet és látogass vissza egy hét múlva. Ha tetszett oszd meg az
ismerőseiddel is és döntésetek el együtt a történet sorsát!
