I. Fejezet

Sosem jelent jót, ha az emberhez becsöngetnek hajnali kettőkor.

A 18 éves Alex Blackwell már az első csöngetésre felébredt és ránézett az órára, hajnali 2:18 volt. Gyorsan az ablakához sietett és nem tudta elképzelni, hogy ezen a nyirkos estén ki keresheti.

Egy halk párbeszédre lett figyelmes két idegen és a házvezetőnő között

- Szép estét! Ez a Willow Street 259? – Kérdezte a két úr.

- Igen ez, kit tetszenek keresni? – Válaszolt fáradtan Rebecca.

- Alex Blackwell-hez jöttünk.

Alex ennek hallatán kijött a szobából és nagy meglepetésére két öltönyös fickót pillantott meg.

- Mit akarnak?! – Tért azonnal a tárgyra.

- Sajnos rossz hírt kell közölnünk – Kezdett bele az egyik úr.

- Ian Blackwell az édesapja? – Kérdezte a másik úr.

- Igen – Válaszolt Alex halkan.

- Sajnos az édesapja autóbalesetet szenvedett és a kórházba vezető úton életét veszette.

Alex hirtelen nem tudta hova tenni az információt. Édesanyja már szülés után meghalt és apukája fogadta a családhoz Rebeccát aki segített rendbe tartani a házat és vigyázott Alexre miközben ő távol volt. Hirtelen lerogyott a földre és bámult ki a fejéből. Sajnos alig tudott valamit az édesapjáról, mert hosszú időkre ment el dolgozni, és amikor otthon volt akkor se mesélt neki semmit. Nagyon érdekesnek tartotta ezt a balesetet, mert tudta, hogy Ian nagyon óvatosan vezet és még sosem volt balesete. Érezte, hogy valami van a háttérben, mert a két úriember nem tűnt rendőrnek, inkább hasonlítottak egy ügynökre. Drága öltöny, egyenes tartás, fegyelmezett beszéd.

- Mihez kezdünk most? – Kérdezte Rebecca

- Nem tudom, hátha hagyott valami levelet. – Válaszolt szomorúan Alex.

Rebecca hirtelen elkezdte feltúrni a lakást, de Alex gyorsan rászólt, hogy hagyja abba és feküdjenek le majd reggel megkeresik.

Ha érdekel a folytatás szavazz jobb oldalt, hogy hogy alakuljon a történet és látogass vissza egy hét múlva. Ha tetszett oszd meg az ismerőseiddel is és döntésetek el együtt a történet sorsát!